LOW FESZTIVÁL 2008

A 2008 tavaszán először megrendezésre került LOW Holland-Flamand Kultfeszt sikere felülmúlta a szervezők várakozásait, mind a közönségszám (több mint 50 ezer látogató), mind a médiareprezentáció tekintetében. A legtöbb rendezvény telt ház előtt zajlott.
A fesztivál sikere azt bizonyítja, hogy Magyarországon komoly érdeklődés mutatkozik a kortárs művészet legfrissebb irányzatai iránt. A kortárs holland és flamand kulturális élet bemutatásának kísérlete – amelynek művészeti programját egy kilencfős magyar kuratórium állította össze – igen sikeresnek bizonyult. Emellett a fesztivál célja volt az is, hogy holland, flamand és magyar szervezetek ill. művészek tartós együttműködést építsenek ki. A De Melkweg és az A38 Hajó, valamint különböző magyar és holland galériák között máris szoros kapcsolat alakult ki. A Krétakör Színház a holland/flamand Wunderbaum színtársulattal, a Quimby együttes a holland Alamo Race Track -kel fűzte szorosabbra a szálakat. Emellett az antwerpeni Toneelhuis és a Merlin Színház között alakult ki szorosabb kapcsolat, amely a jövőben közös produkciókat jelenthet mind Flandriában, mind Magyarországon. Nem utolsó sorban érdemes még megemlíteni a sikeres WAMP holland-magyar designfesztivál révén létrejött együttműködési kezdeményezéseket fiatal magyar design szakos hallgatók és a holland Gijs Bakker nevével fémjelzett Droog Design között.

Amellett, hogy Flandria és Hollandia ezen a fesztiválon dolgozott először együtt helyi kurátorokkal, itt kapott először nagy hangsúlyt a fesztivál PR-ja is. Ez a modell sikeresnek bizonyult, hiszen a LOW Fesztivál mára a kortárs kultúra területén ismert márkanévvé vált.A fesztivál eseményei huszonötnél több budapesti és pécsi helyszínen zajlottak, összesen ötszáz holland, flamand és magyar művész közreműködésével.

Ezen a website-on lehetőség nyílik a 2008-as LOW Fesztiválon készült fotók megtekintésésre, valamint az ismertetők és a kritikák elolvasására.

Ki mással lehetne befejezni egy olyan fesztivált, amelyen a zenei vonatkozásokat tekintve a modern kortárs és a dzsessz mellett hasonlóan fontos szereppel bírt a klasszikus, a barokk, a reneszánsz és a középkori muzsika autentikus megidézése? Természetesen csakis Ton Koopmannal és a minden tekintetben hozzá kapcsolódó Amszterdami Barokk Zenekar és kórussal. Koopman a „Holland oroszlán rendjének” lovagja, de ez már csak a folyománya annak az állhatatos munkának, amely korunk kiemelkedő barokk interpretátorai közé emelte a karmester-csembalista-orgonistát.

Három és nem lényegtelen zavaró körülmény is van ma este, hogy a negyedikről már ne is beszéljek. Azonban amíg a tiszta tánc van – tiszta: energiát felvevő s adó, szépen felépített, mozdulat- s gondolatgazdag –, addig szívesen együtthaladunk, legalábbis gondolatban Anouk van Dijk Stau című koreográfiájával. A székekből kialakított, meglehetősen szűk négyszög közepén két táncos (lány) finoman keresi egymást a térben, talpuk még mozdulatlan, előbb csak a fej-váll rezdül, mint akik egymással önmagukat tapogatják le, össze nem érve, egymásra sem tekintve, de pontosan érzékelve, hol van a másik, mikor kezdődik az én.

Az egyébként teljesen számítástechnikai szakkönyv kinézetű kötet társaságában kezdődött a beszélgetés a szerző, Herman Vuijsje és Tamás Gáspár Miklós filozófus között Bérczes Tibor, fordító közreműködésével. A vita elején a rendezvénynek helyet adó Merlin szomszédos színháztermében sajnos nyomáspróbát végeztek egy gőzmozdonyon, amit egy-egy megjegyzés erejéig mindhárom megszólaló kommentált is. A vitában a politikailag korrekt diskurzus kialakításáról, illetve annak hiányáról hallhattunk pár gondolatot a meghívottaktól.

A lassan befejeződő LOW-ban most ért össze: a holland – nép és nyelv és néplélek – a magyarral. Ehhez az is kellett, hogy létrejöjjön, ha jól sejtem, az első saját fesztiválprodukció (bárcsak több lett volna belőle), hogy ne csak ők beszéljenek mihozzánk, hanem valahogy így, ahogy tegnap este: gyakoroljuk a kiejthetetlen holland torokhangokat, nézzük a holland-magyar valóságot és fikciót, valamiféle tényleges tudással távozzunk, miközben a helyszínen sem kellett hideg vízben ülni, lehet sokat röhögni. Ave, mondanám ahoj vagy szevasztok, welcome, színházban voltunk. A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL: MÁRCIUS 12-ÉN 22.00-KOR EXTRA ELŐADÁS!

A „Zongoratriók új utakon” cím mellé trafált, hiszen például egy duóra egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy trió. Aztán itt az újdonság kérdése: a fellépők semmi olyat nem mutattak, ami hosszú évtizedek óta ne volna része a dzsessz-életnek; majd’ minden egyes elhangzó műfaji elemnek oldalakon keresztül lehetne sorolni a specialistáit. Azonban ha a két teljes és az egy szösszenetnyi koncertet magába foglaló estéről lekapargatjuk az ideológiát, sokkal közelebb jutunk a lényeghez, a nagyszerű muzsikusok kiváló produkcióihoz.

2008 február közepétől egy egész hónapon át tartó rendezvénysorozattal mutatkozik be hazánkban a holland-flamand kortárs képzőművészet, komoly-, jazz- és popzene, formatervezés, színház és mozi. A LOW Fesztivál elnevezés a Németalföldre (Low Countries) utal, amely Hollandiát és Flandriát foglalja magába.

A fesztivál célja elsősorban a holland-flamand kortárs művészet bemutatása, de legalább olyan nagy hangsúlyt kap a holland–flamand–magyar művészeti együttműködések létrehozása, támogatása, illetve szorosabbra fűzése.

A rendezvények koncepcionális, szervezési és lebonyolítási munkáit a Holland Nagykövetség a budapesti Flamand Képviselettel szoros együttműködésben végzi. A Merlinben a fesztivál ideje alatt állandó információs központ működik.

A fesztivál több mint 20 budapesti helyszínen, körülbelül 100 előadással és 500 előadóművésszel zajlik majd. Az előadásokat és a kiállításokat 2008. február 15-től március 12-ig lehet megtekinteni.