Új utak keresése helyett
Vissza
túrórudi, 2008-03-11 11:00:29
A „Zongoratriók új utakon” cím mellé trafált, hiszen például egy duóra egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy trió. Aztán itt az újdonság kérdése: a fellépők semmi olyat nem mutattak, ami hosszú évtizedek óta ne volna része a dzsessz-életnek; majd’ minden egyes elhangzó műfaji elemnek oldalakon keresztül lehetne sorolni a specialistáit. Azonban ha a két teljes és az egy szösszenetnyi koncertet magába foglaló estéről lekapargatjuk az ideológiát, sokkal közelebb jutunk a lényeghez, a nagyszerű muzsikusok kiváló produkcióihoz.
A belga Jef Neve harmadik lemezénél jár triójával, ami akár kevésnek is tűnhet így, a 31. életév környékén. Élőben hallgatva viszont nyomban arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a fiatal zongorista mögött tetemes mennyiségű gyakorlás áll és ebből következően a zenei pallérozottság terén sem áll hadilábon. Kétségünk afelől sem lehet, hogy a korszakok, stílusok és művészeti ágak határvonalait könnyedén lépi át: erre bizonyíték darabjainak komplexitása, a bonyolult struktúrák könnyed egymáshoz való illesztése, és a Schuberttől kölcsönzött „Sehnsucht”-téma. Neve igazi reneszánsz alkat, nem véletlen, hogy mentorai között találjuk a modern dzsessz-zongorázás korszakos zsenijét, Brad Mehldaut, mindenekelőtt mégis Esbjörn Svensson finoman szőtt futamai juthattak eszünkbe játékáról. Teun Verbruggen intenzív módon dobol mellette, igaz a harmadikként elővezetett kompozíciója nem közelítette meg Neve érett darabjait, de előadói habitusát és a trióban elfoglalt kiemelkedő szerepét nem lehet megkérdőjelezni. A bőgővel Piet Verbist hátrébb húzódott, szólója sem volt, ő a hangzás puhításáért, valamint a kőkemény dob és a zongora közötti balanszírozásért felelt.
A Michiel Braam Trióban helyet foglaló zenészek a free dzsessz harmadik nagy generációjának kimagasló egyéniségei. A nevezett generáció sajátossága ez esetben adott, hiszen az improvizatív dzsessz jelenkori egyik legfontosabb hajtása éppen Hollandiában fordult termőre az utóbbi évtizedekben, így azon sem kell csodálkozni, hogy számos amerikai dzsesszer éppen a mélyföldön talált új otthonra. Na, de vissza a trió rövid koncert-előzményéhez, a zongorista Braam és a fúvós-multiinstrumentalista Ágoston Béla duójához! A koncert előtt nem egész órányi gyakorlóidőben szokhatták egymást ketten, ehhez képest az ötleteiket remekül sikerült kidolgozniuk. Braam egy hentes módjára feldarabolta a zongorát, Ágoston pedig a baritontól a szopránig felvonultatta szaxofon-arzenálját és néha többet is megszólaltatott a hangszerekből egyszerre. A kísérleti jelleg, amit az est kívánt volna, a duó esetében sejlett fel valamelyest, amely a rövid ötletsor alatt sajnos nem tudott kiteljesedni, ám Ornette Coleman és Joachim Kühn 1996-os „Colors” című koncertfelvétele így is eszébe juthatott a szabadzene barátainak. A Braam Trio bőgőse, Wilbert de Joode és dobosa, (az amerikai) Michael Vatcher ugyanúgy szólistaként játszik, mint Braam és különös módon a szólók együtt hozzák létre az összjátékot. A humorral teli másfél óra az előadók egyéniségét állítja előtérbe, tulajdonképpen leírhatatlan, ahogy Vatcher bábú-szerűen, szakaszosan ütlegeli hangszerét, de Joode pedig szerelmesen simogatja a szokásosnál kisebb testű bőgőjét. Hármójuk találkozásai pontjai a radikalizmusban keresendők és a különös összeszokottság folytán a free kakofóniája is mesteri zenei építményként hatott.
Zongoratriók új utakon (Trafó - Kortárs Művészetek Háza)
|
LOW FESZTIVÁLKÖZPONT | 1022 Budapest, Barsi u. 9. | T. +36 1 336 6327 | info@lowfesztival.hu |
|
|
|
|
|
