Holland-magyar határ!
Vissza
Tompa Andrea, 2008-03-12 09:58:40
A lassan befejeződő LOW-ban most ért össze: a holland – nép és nyelv és néplélek – a magyarral. Ehhez az is kellett, hogy létrejöjjön, ha jól sejtem, az első saját fesztiválprodukció (bárcsak több lett volna belőle), hogy ne csak ők beszéljenek mihozzánk, hanem valahogy így, ahogy tegnap este: gyakoroljuk a kiejthetetlen holland torokhangokat, nézzük a holland-magyar valóságot és fikciót, valamiféle tényleges tudással távozzunk, miközben a helyszínen sem kellett hideg vízben ülni, lehet sokat röhögni. Ave, mondanám ahoj vagy szevasztok, welcome, %, színházban voltunk.
A magyar színekben eddig nem játszó – mostantól, mondanám, hajrá – Ardai Petra, aki a „konzeptet” adja és hozzá szövegíró és színész is, egy áldokumentumdrámát írt. Amely (számomra eddig ismeretlen) műfajnak lényege és értelme nem csak az, hogy a valóság – jelen esetben: „a” hollandok, illetve saját maguk – kutatása, ha nem is nagy ambíciójú reflektor-, de legalább személyes zseblámpafénybe állítása, tehát egy tényleges tudás közvetítése a néző fele (eddig tart a dokumentumdráma feladata és célkitűzése), megfejelve (most jön az ál-) fikcióval, játékkal, az egészet színházi keretbe foglalva. Ők, a játszók nincsenek szerepben – saját magukat alakítják, illetve mégiscsak abban vannak, mert egy „darab” látszatát keltik. (Eleinte van némi zavar is ebből bennem, hogy mitől ilyen „civilek”, ahogy mondani szoktuk, ha már a keret fikcionalizált; a felütésben van tehát zavar: ha eleve tudom, hogy ez dokumentum és valóság, és hogy Ardai Petra nem más, mint Ardai Petra, akkor a civilséget gond nélkül elfogadom.)
Talált valóság – a dokumentumdráma legfőbb hozadéka – csöppen itt egy talált térbe, a dicső Keleti pályaudvar ismeretlen termébe s a hely szellemébe. (Érdemes most itt eltűnődni azon, hogy ez a Keleti pu. ebben a szezonban hogyan s miként van-volt jelen magyar színpadon.)
Az ötlet – hogy a holland cunami elsöpri ezt a szívünknek kedves, példaképünknek, felettes énünknek gondolt Hollandiát, s mi, befogadónép, 16 millió hollanddal gazdagodunk –leleményes, több irányba nyit játéklehetőséget. A dokumentumban megszólalnak „a” hollandok, milyen sokfélék is ők, tűnődhet a magyar: szép lányok, buzi fiúk, kedves idős, kissé rasszista házaspár – „Kicsit radikálisak vagyunk”, mondják bocsánatkérően –, mintacsalád szőke apróságokkal, okos újságíró, magyar faluba költözött holland házaspár, ki roma gyereket nevel. Nahát. A magyar fikcióban pedig pereg a történet, ál-miniszterelnök köszönti a rengeteg hollandot filmen – Hajós András remek, finom a humora és iróniája, kiváló a szövege és szövegmondása. Bárcsak többet látnám színpadon. Thuróczy Szabolcs egy taxis szerepében szintén filmen alakítja a magyar néplelket és közvéleményt.
A színésznő és hollandus férje, Luc van Loo története nem fikció – találkozásuk, házasságuk, dilemmáik –, mindössze színházi keretbe került. Schermann Márta MÁV-egyenruhában narrálja a darabot, vezényli a vetítőfelületeket. Az előadás kiválóan kommunikál a nézővel (na, ebben biztosan holland, mondanám epésen: magyar darab magánakvaló, bezárkózik), arra is ügyel, hogy anyanyelvtől függetlenül mindenki mindent értsen, ritmusa remek, multimédiás technikája hibátlan.
És legvégül felteszik a kérdést a nézőnek, hogy ezt a holland sokféleséget (lásd fentebb) befogadjuk-e, s a tegnap esti közönség két kivétellel boldog igennel szavaz. És eljövőben úgy érzem, tényleg befogadnám – ha nem is mind a 16 millió lelket –, de ennek a komolyan játékos színházi gondolkodásnak fehér szegfűvel integetnék, ha végre befutna a Keleti pályaudvarra.
A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL MÁRCIUS 12-ÉN 22.00-KOR EXTRA ELŐADÁST TARTUNK A HOLLDAND CUNAMIBÓL!
Holland cunami (Keleti Pályaudvar)
|
LOW FESZTIVÁLKÖZPONT | 1022 Budapest, Barsi u. 9. | T. +36 1 336 6327 | info@lowfesztival.hu |
|
|
|
|
|
