Minden jó, ha a vége...
Vissza
túrórudi, 2008-03-13 15:21:33
Ki mással lehetne befejezni egy olyan fesztivált, amelyen a zenei vonatkozásokat tekintve a modern kortárs és a dzsessz mellett hasonlóan fontos szereppel bírt a klasszikus, a barokk, a reneszánsz és a középkori muzsika autentikus megidézése? Természetesen csakis Ton Koopmannal és a minden tekintetben hozzá kapcsolódó Amszterdami Barokk Zenekar és kórussal. Koopman a „Holland oroszlán rendjének” lovagja, de ez már csak a folyománya annak az állhatatos munkának, amely korunk kiemelkedő barokk interpretátorai közé emelte a karmester-csembalista-orgonistát.
Döbbenetes mennyiségű és megkérdőjelezhetetlen minőségű hangfelvételt készített hangszereinek szólistájaként, 1979-ben alapított zenekarával és meghívott vendégművészként is. Nem túlzás azt állítani, hogy Ton Koopman a kora barokktól Mozart haláláig terjedő repertoárt töviről hegyire ismeri és historikus törekvésének köszönhetően ugyanúgy hallhatjuk a remekműveket, ahogyan azokat a több száz évvel ezelőtti közönség is hallhatta. Georg Philipp Telemann Bach és Händel kortársa volt (4 évvel született náluk korábban), ám mindkettejüket túlélte. Rendkívül termékeny életműve kora ünnepelt szerzőjévé emelte, de halála után hosszú időre feledésbe merült munkássága. Csak a XX. század fedezte fel újra az akkor már jól ismert barokk mesterek mellett, és ekkor eszméltünk rá, hogy műveinek sokszínűsége a témák lazább megválasztása folytán tágabb perspektívát kínál a késő barokk jobb megismerésére (például Telemann egyedüli módon használt kelet-európai rusztikus motívumokat is). Az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus a nálunk kevésbé közismert, az 1755-ös pusztító lisszaboni földrengéstől megindíttatva komponált „Vihar-óda” és a „Jézus feltámadása és mennybemenetele” című műveket hozta a Low Fesztivál záró koncertjére.
Az előadói apparátus barokk mértékkel mérve hatalmas, ennél nagyobb zenekarra és kórusra akkoriban nem komponáltak. Az oratórium, illetve a passió műfaja mindezt megköveteli, de az 5, illetve 6 szólista szerepeltetése így is nagyon reprezentatív műveket sejtetett. A színpadon korabeli hangszerek kópiáival foglaltak helyet a zenekar tagjai, Koopman pedig a korhű előadáshoz híven a csembaló mellől vezényelte társulatát. A programon szereplő művek szépségükben és a XVIII. században megszerezhető zeneszerzői tudás mennyiségében kiállják a próbát, bár kétségtelenül nem tartoznak a gigantikus mesterművek (Messiás, Bach passiói, stb.) sorába. Azonban a karmestert figyelve minden kétségünk elillant, mert a kedves, mosolygós öregúr gesztusai a nehezebb helyzeteken is kedélyesen vezették át az amszterdamiakat. Nekem az jutott, hogy közelről figyelhettem a mai ventiles kürtök elődjén, a natúr kürtökön játszó kéttagú szekciót, valamint csodálhattam a gyönyörű archaikus fagottot; és láttam azt is, hogy a remek kórus alt-szólamban egy férfi is énekelt. E kiemelkedő pillanatok a közepes szólistákat is felemelték: a második darab gyönyörű kettős szoprán-áriája az est méltó aranymetszésében hangzott el, hogy megágyazzon a „Hallelujah!” örvénylő fúgájának. Tapsvihar, néhány taktusnyi ráadás, virágcsokrok – katartikus élmény.
Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus, Vezényel: Ton Koopman (Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)
|
LOW FESZTIVÁLKÖZPONT | 1022 Budapest, Barsi u. 9. | T. +36 1 336 6327 | info@lowfesztival.hu |
|
|
|
|
|
