LOW FESZTIVÁL 2008

A 2008 tavaszán először megrendezésre került LOW Holland-Flamand Kultfeszt sikere felülmúlta a szervezők várakozásait, mind a közönségszám (több mint 50 ezer látogató), mind a médiareprezentáció tekintetében. A legtöbb rendezvény telt ház előtt zajlott.
A fesztivál sikere azt bizonyítja, hogy Magyarországon komoly érdeklődés mutatkozik a kortárs művészet legfrissebb irányzatai iránt. A kortárs holland és flamand kulturális élet bemutatásának kísérlete – amelynek művészeti programját egy kilencfős magyar kuratórium állította össze – igen sikeresnek bizonyult. Emellett a fesztivál célja volt az is, hogy holland, flamand és magyar szervezetek ill. művészek tartós együttműködést építsenek ki. A De Melkweg és az A38 Hajó, valamint különböző magyar és holland galériák között máris szoros kapcsolat alakult ki. A Krétakör Színház a holland/flamand Wunderbaum színtársulattal, a Quimby együttes a holland Alamo Race Track -kel fűzte szorosabbra a szálakat. Emellett az antwerpeni Toneelhuis és a Merlin Színház között alakult ki szorosabb kapcsolat, amely a jövőben közös produkciókat jelenthet mind Flandriában, mind Magyarországon. Nem utolsó sorban érdemes még megemlíteni a sikeres WAMP holland-magyar designfesztivál révén létrejött együttműködési kezdeményezéseket fiatal magyar design szakos hallgatók és a holland Gijs Bakker nevével fémjelzett Droog Design között.

Amellett, hogy Flandria és Hollandia ezen a fesztiválon dolgozott először együtt helyi kurátorokkal, itt kapott először nagy hangsúlyt a fesztivál PR-ja is. Ez a modell sikeresnek bizonyult, hiszen a LOW Fesztivál mára a kortárs kultúra területén ismert márkanévvé vált.A fesztivál eseményei huszonötnél több budapesti és pécsi helyszínen zajlottak, összesen ötszáz holland, flamand és magyar művész közreműködésével.

Ezen a website-on lehetőség nyílik a 2008-as LOW Fesztiválon készült fotók megtekintésésre, valamint az ismertetők és a kritikák elolvasására.

Ma már számos zenetermék meghallgatása után sem tudjuk eldönteni, hogy az mely nemzethez köthető. Van, aki a kultúrák fejlődésének ezen fokán képtelen békésen elidőzni, azonban objektíven szemlélve mégiscsak egy gyümölcsözően sokszínű állapotról van szó. Mélyföldi vidéken ez már régóta természetes, nálunk viszont még szokni kell, ha a reggae-alapú zenék mentén lépünk közös platformra, mondjuk egy holland rasztával.

Ivana Müller: While We Were Holding It Together című előadása nem sokat beszél mellé, tiszta és pontos performansz. Öt színész, körülbelül hatvanöt percig, ugyanabban a pózban áll, ül, fekszik a színpadon, miközben meghökkentő, szellemes szövegekkel, színes, jól elképzelhető világot varázsol a mozdulatlan köré. Csak az irányított vaksötét töri meg időnként a végelgyengüléstől remegő kezek táncát, ám a néző akkor sem szabadulhat a piknikelő család, vagy a Barbarella és a nyulak nevű rockegyüttes fellépés előtti pillanatainak képétől.

Két alkotó képei láthatók az acb Galériában, egymással kellemes random viszonyba keveredve. Van, amelyikük ügyesen oldalra pillant, és van, amelyik meredten bámul előre, lopva nézik egymást, hátha a másik jól csinálja. Jurriaan Molenaar letisztult építészeti formákat, álombéli képeket fest. A házrészletekből mindig kitekinthetünk valahova: ez a néma nyugalom a tenger, esetleg az űr, ami rezzenetlenül tűri a gondolatainkat. Hans Schuil itt-ott gyűrött, falra tehető fémtestekre dolgozik. A narancssárga-kék kissé horpadt hasábja például partra vetett vízi-rendészeti műtárgynak látszik.

Van némi hiányérzetem az UtopiaTransfer kiállításon, persze, azért mászhatunk a magasba, mixelhetünk magunknak forradalmat, siránkozhatunk a gyerekek jövőtlenségén, telik az idő. Megvalósulófélben lévő, meglehetősen konzervatív antiutópiák sorakoznak egymás mellett, így aztán a fantázia nem játszik, inkább csak az a kérdés, hogy a látottak milyen mértékben fedik máris a valóságot.

Benjamin Verdonck és a Toneelhuis formáció (apa és zenészbarát) előadása reveláció, és a fenébe a fránya mélyhipnotikus analízissel, a drótjai, a kacatjai, és az aligzene a színpadon többet hívott elő szelíden a tudattalanból, mint bármely léleksebész. A Wewilllivestorm az otthon szaga, a rémületes, a kiszolgáltatott, az izgalmas, a befelé forduló, fantáziától feszülő gyerekkornak állított emlékmű. Sztélé egy apának, egy fiúnak és egy szentléleknek.

2008 február közepétől egy egész hónapon át tartó rendezvénysorozattal mutatkozik be hazánkban a holland-flamand kortárs képzőművészet, komoly-, jazz- és popzene, formatervezés, színház és mozi. A LOW Fesztivál elnevezés a Németalföldre (Low Countries) utal, amely Hollandiát és Flandriát foglalja magába.

A fesztivál célja elsősorban a holland-flamand kortárs művészet bemutatása, de legalább olyan nagy hangsúlyt kap a holland–flamand–magyar művészeti együttműködések létrehozása, támogatása, illetve szorosabbra fűzése.

A rendezvények koncepcionális, szervezési és lebonyolítási munkáit a Holland Nagykövetség a budapesti Flamand Képviselettel szoros együttműködésben végzi. A Merlinben a fesztivál ideje alatt állandó információs központ működik.

A fesztivál több mint 20 budapesti helyszínen, körülbelül 100 előadással és 500 előadóművésszel zajlik majd. Az előadásokat és a kiállításokat 2008. február 15-től március 12-ig lehet megtekinteni.