LOW FESZTIVÁL 2008

A 2008 tavaszán először megrendezésre került LOW Holland-Flamand Kultfeszt sikere felülmúlta a szervezők várakozásait, mind a közönségszám (több mint 50 ezer látogató), mind a médiareprezentáció tekintetében. A legtöbb rendezvény telt ház előtt zajlott.
A fesztivál sikere azt bizonyítja, hogy Magyarországon komoly érdeklődés mutatkozik a kortárs művészet legfrissebb irányzatai iránt. A kortárs holland és flamand kulturális élet bemutatásának kísérlete – amelynek művészeti programját egy kilencfős magyar kuratórium állította össze – igen sikeresnek bizonyult. Emellett a fesztivál célja volt az is, hogy holland, flamand és magyar szervezetek ill. művészek tartós együttműködést építsenek ki. A De Melkweg és az A38 Hajó, valamint különböző magyar és holland galériák között máris szoros kapcsolat alakult ki. A Krétakör Színház a holland/flamand Wunderbaum színtársulattal, a Quimby együttes a holland Alamo Race Track -kel fűzte szorosabbra a szálakat. Emellett az antwerpeni Toneelhuis és a Merlin Színház között alakult ki szorosabb kapcsolat, amely a jövőben közös produkciókat jelenthet mind Flandriában, mind Magyarországon. Nem utolsó sorban érdemes még megemlíteni a sikeres WAMP holland-magyar designfesztivál révén létrejött együttműködési kezdeményezéseket fiatal magyar design szakos hallgatók és a holland Gijs Bakker nevével fémjelzett Droog Design között.

Amellett, hogy Flandria és Hollandia ezen a fesztiválon dolgozott először együtt helyi kurátorokkal, itt kapott először nagy hangsúlyt a fesztivál PR-ja is. Ez a modell sikeresnek bizonyult, hiszen a LOW Fesztivál mára a kortárs kultúra területén ismert márkanévvé vált.A fesztivál eseményei huszonötnél több budapesti és pécsi helyszínen zajlottak, összesen ötszáz holland, flamand és magyar művész közreműködésével.

Ezen a website-on lehetőség nyílik a 2008-as LOW Fesztiválon készült fotók megtekintésésre, valamint az ismertetők és a kritikák elolvasására.

A technikusok a pultban csodálkozni látszottak, amikor a New Cool Collective koncertjének a végén a tapsnál az együttes vezetője, Benjamin Herman szaxofonnal a kezében átrohant a tömegen és a koncertet végigdolgozó technikust vitte magával a színpadra. Pedig az lett volna a furcsa, ha nem ezt teszi. A szaxofonos, amikor nem fújt, akkora mosoly volt az arcán, hogy a Petőfi hídról is hetvenes évekbeli csehszlovák rajzfilmfigurának láthatták, akik onnan nézték.

Show ipari dolgozók és táncosok (a kettő egy személy) közös, egyre inkább elkülönülő, egymástól távolodó, széttartó estje ez, félig beszélt-játszott színház, félig tánc. Újabban látunk ilyet magyar vidéken is, nem is rosszul előadva. Egy derűs és humoros stand-up comedian, egyszemélyes szórakoztató boy nyitja az előadást a MU-ban, in English with zero translation, írhatnám e sorokat angolul is, minthogy az előadás sem törődik azzal, aki nem tud anglusul.

Eddy Terstall Simon című filmje barátságról, életről, halálról mesél. Meg a szabadságról. Hétköznapi dolgokról, hétköznapian. Arról, hogyan alakul könnyebb közúti balesetből egy ereje teljét megélő, mindig jókedvű férfi és egy kétségeit gyötrő meleg kapcsolata. Aztán tizenöt év után a barátok már mit sem tudnak egymásról. Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket. A meleg barát újra egy autó elé lép figyelmetlenül, furcsa módon ugyanaz a férfi, Simon vezeti a kocsit.

Ha egy világhírű zongorista Budapestre érkezik játszani, nyomban megérintve érzi magát a bartóki hagyatéktól. Jan Michiels talán éppen ezért nem is bánta, hogy a Régi Zeneakadémián adhatott koncertet, hiszen ha volt elérzékenyülős pillanata az estnek, akkor az a művész bevezető szövege volt. Nyomban lekötelezett azzal, hogy a Liszt és Bartók közötti zongoristageneráció rendkívüli alakját, minden idők legnagyobb zongorapedagógusát, Thomán Istvánt emelte ki. Nem csak azért, mert a róla elnevezett utcában lakom, hanem azért is, mert neve méltatlanul keveset szerepel az utókor által felállított dicsőségtablókon.

Magányosan élni, ülni a fotelben munka után, órákig csak bámulni, üres tekintettel, céltalanul. Vagy lehet, hogy kéne legalább egy macska, aki megtöri a csendet, és ragaszkodik, de megeshet, hogy kapcsolatban élni jó, mert mégis, van kitől elviselni a pofonokat, amelyeket az élettel versenyezve ad a másik. Nada a fiatal lány, utazó, és kukkoló, a fotóit rendezgetve keresi a választ arra, hogyan volna érdemes. Megsajnálom, drukkolok neki, lenyűgöz a kívülállása. Aztán rádöbbenek, hogy színházban ilyen szépen még nem ejtettek át.

2008 február közepétől egy egész hónapon át tartó rendezvénysorozattal mutatkozik be hazánkban a holland-flamand kortárs képzőművészet, komoly-, jazz- és popzene, formatervezés, színház és mozi. A LOW Fesztivál elnevezés a Németalföldre (Low Countries) utal, amely Hollandiát és Flandriát foglalja magába.

A fesztivál célja elsősorban a holland-flamand kortárs művészet bemutatása, de legalább olyan nagy hangsúlyt kap a holland–flamand–magyar művészeti együttműködések létrehozása, támogatása, illetve szorosabbra fűzése.

A rendezvények koncepcionális, szervezési és lebonyolítási munkáit a Holland Nagykövetség a budapesti Flamand Képviselettel szoros együttműködésben végzi. A Merlinben a fesztivál ideje alatt állandó információs központ működik.

A fesztivál több mint 20 budapesti helyszínen, körülbelül 100 előadással és 500 előadóművésszel zajlik majd. Az előadásokat és a kiállításokat 2008. február 15-től március 12-ig lehet megtekinteni.